A mostani cikkemben a tizenhatoson belüli szituációkról írok legfőképp. Sokszor előfordul, hogy egy játékos túlcselezi magát a büntetőterületen belül és egy kecsegtető helyzetből nem lesz semmi. De vajon mikor érdemes cselezni, és mikor nem?
A kockáztatást boncolgató elméletek szerint akkor érdemes rizikót vállalni, amikor az alaphelyzetemben lévő előnyömet a kockáztatással meg tudom duplázni. Amennyiben ekkora mértékű haszonra nem tehetek szert a rizikó vállalással, úgy nem éri meg kockáztatni. Vagyis ha van ezer Forintom és a kockáztatással kétezret nyerhetek (pl: fej vagy írás játékban), akkor érdemes kockáztatni, ha kevesebbet, akkor nem. Ezt most értelmezzük a labdarúgásra.
Ha a támadó játékos a büntetőterületen belül egy csellel:
- kétszer akkora területre tehet szert, mint csel nélkül
- kétszer akkora időre tehet szert a befejezésre, mint csel nélkül
- kétszer akkora lesz a befejezési felülete a kapun, mint csel nélkül
- ha 16-on belül nem tud lőni, mert jól zárják a védők a passz vagy lövő sávot és egy csellel dupla annyi passz lehetősége lesz, mint alap esetben (ez nagyon ritka eset, ha csak egy passz lehetősége is van, de az ziccert eredményez, akkor nem érdemes cselezni)
akkor érdemes bevállalnia a cselt.
A felsoroltak közül legfontosabb a befejezési felület. Befejezési felület alatt a kapu azon részét értjük, ami nem védett. Magyarul, ha oda lövünk, akkor jó eséllyel gól lesz. Amennyiben egy játékosnak alaphelyzetben kb 1 négyzetméternyi a befejezési felülete és ezt egy csellel megduplázhatja, akkor érdemes cselezni. Természetesen nem kell mérőszalaggal felküldenünk a játékosainkat a pályára, de azt fel kell tudniuk mérni, hogy kicsi az a hely, ahova lőni akar vagy sem. Ehhez a játékosoknak tudniuk kell, hogy a csellel milyen helyzetbe kerülnek. Sokszor előfordul, hogy úgy trükköznek a játékosok, hogy nem teret vagy időt akarnak nyerni, hanem céltalanul teszik, amit tesznek. Ez hiba. Leginkább utánpótláskorú labdarúgóknál fordul elő ez a helyzet. Ezért a cselek oktatásánál az edzőknek a csel végrehajtásából eredő következményeket is el kell magyarázniuk. Tág értelmezésben megállapíthatjuk, hogy a csellel teret vagy időt nyerhetünk alapvetően.
Egy klasszikus Zlatan gólt mutatok be példaként.
- Ibra a védő mozgásával ellentétesen cselez, magyarul teret nyer a csellel.
- Az előző mozdulattal kijátszotta a védelemi lánc előtti játékost, majd a védelemből lépett ki rá a bal belső védő. Itt újra a védő mozgásával ellentétesen cselez és csak a csel végrehajtása után érzékeli, hogy az elsőnek kijátszott védő játékos visszaért biztosítani a társát (teret akart nyerni, de ezúttal nem jött be).
- Ezért újra irányt vált és mind a két ellenfelét maga mögött hagyja, ezért a jobb oldali belső védő kiront rá, aki mellett jobbra eltolja egy finom külsős bokamozdulattal (teret nyer).
- A legelsőnek kicselezett ellenfél újra visszaér, akit ismét a mozgásával ellentétesen cselez ki (teret akar nyerni), de ezúttal kisebb lendülettel jön, így meg tud fordulni és tudja védeni a kapuját. Időközben a kapus jó ütemben mozdult ki és a védőjével ketten próbálják Zlatant megakadályozni a gólszerzésben.
- A kapus és a védőjátékos kicsi befejezési felületet hagynak a gólszerzésre, ezért újra a védők mozgásával ellentétes cselt hajt végre a támadó, amivel kockáztat, de megháromszorozza a befejezési felületet. Vagyis Zlatan győzött! :)
Az újabb mozgásiránnyal ellentétes csel után megnövekedett a befejezési felület.
A videó teljes egészében:
