Egyenlő-e futballista szemmel az "amerikai álom" az "európai rémálommal"? Avagy, miért igazolnak a tengeren túlra, a kiöregedő vagy Európában gyengén teljesítő játékosok?

Egyre inkább az a tendencia mutatkozik, hogy az amerikai kontinensre azon játékosok mennek játszani, akik európai csapatukban már nem tudtak sziporkázni. Legutóbb Andrea Pirlo, a Juventus legendája hagyta ott a Zebrákat a New York City FC-ért. Nyilvánvalóan, akik hozzá hasonlóan tesznek, már nem, vagy nem csak a nagy sikereket halmoznák. Csupán néhány név azok közül, akik a közelmúltban kerültek az Öreg kontinensről az USA-ba : Frank Lampard, David Villa, Kaká, Sebastian Giovinco és a már említett Pirlo. Mi a közös bennük? Vagy egykori aranylabdások, vagy kontinens/világbajnokok, vagy BL-győztesek, de mindnyájan értek el nagy sikereket korábbi csapataikban. Ők ne találtak volna maguknak akár egy nevesebb európai klubot? Miért mentek hát el ilyen messzire?

Két zseni egy képen

Az felsoroltak már mind-mind lassan közelednek pályafutásuk végéhez (nem mondom, hogy veteránok, hisz mindenki maga érzi, mikor kell a stoplist szögre akasztania), és noha kivételes tehetséggel rendelkeznek, olyan európai topcsapatokban mint a Barca vagy a Chelsea egyszerűen már nem tudnák magukat kezdőbe verekedni. Nem csak azért mert a játék tempója folyamatosan gyorsul, hanem, mert a játékstílus és az összeállítások is folyamatosan változnak, amivel a fiatalabbak jobban lépést tudnak tartani, és el tudják sajátítani azokat.

Felmerül a kérdés, hogy ha érdeklődtek irántuk európai csapatok is, miért nem őket választották, hiszen a népszerűség és sok esetben a játék színvonala még a kisebb csapatoknál is jobb mondjuk a spanyol vagy a német ligában, mint az MLS-ben. Az anyagiak hát állnának a háttérben? Nem hinném, noha az Amerikai Labdarúgó-szövetség néhány főszponzorral karöltve az utóbbi években mindent megtesz a futballjuk felvirágoztatásáért, az amerikai foci még mindig messze a legnépszerűbb sport odaát, valószínű ez így is marad.

Sokkal valószínűbbnek tartom viszont azt, hogy azért mennek el a tengeren túlra, mert bármilyen nem élcsapatban játszani számukra visszalépés (talán szégyen). Tudják, hogy nem nyerhetnek már nemzetközi trófeákat, visszavonulni mégsem tudnak, hiszen még élvezik a munkájukat, így kézenfekvő megoldás az MLS,  ahol kevesebb rivaldafényt kapnak ugyan, mint kaptak Európában, de talán ettől fognak igazán felszabadultan játszani, és újra életük formájában futballozni, ezért is érdemes figyelemmel kísérni ezt a ligát.

Már ejtettem néhány szót az imént a labdarúgás fejlesztéséről Amerikában. És ez az érem másik oldala. Egyértelmű, hogy mint minden másik sportban, ebben is magas színvonalon szeretnének teljesíteni a jenkik, ennek előfeltétele a későbbi jó játékosok (mostani fiatalok) bevonzása. Ehhez pedig mi lehetne jobb reklám, mint világszerte népszerű futballisták igazolása? Ráadásul olyan népszerű futballistáké, akik még mindig jó játékra képesek, és ha csak rövid ideig is, de erős csapatokat tudnak alkotni, míg a tehetséges ifjak átveszik a helyüket.

Jó példa a reklámra

 Megjegyezendő, hogy az elit futballélet egykori főhőseinek kontinensváltása nem korlátozódik Amerikára és a labdarúgókra. Sikeredzők, például a 2006-ban az olasz válogatottal vb-t nyerő Marcello Lippi is itt hagyta Európát a kínai Guangzhou Evergrande FC hívására. Játékosok is előszeretettel mennek levezetni keletre, például Alberto Gilardino, az egykori Milan-csillag szintén az Evergrande csapatát erősíti.