Leshelyzet

FutballGlóbusz: Miért nézzük a Copa Américát?

2015. június 17. - Németh Barnabás

Lezajlott az első kör a 2015-ös, chilei rendezésű Copa Américán. Az első hat mérkőzésen összesen 11 gólt, 130 kapura lövési kísérletet, 101 sikeres cselt és számtalan gyönyörű támadást, kombinációt, összjátékot láttunk. A legtöbb magyar futballszerető ember szereti az efféle játékosságot, a trükköket, illetve azokat a csapatokat, akik valóban játsszák a futballt.

copa-america.jpg

Sokszor emlegetjük azt a kifejezést, hogy a "brazilok labdával születnek", ám ez a kijelentés szinte egész Dél-Amerikára kivetíthető, hiszen a legtöbb országban ma is élő futballkultúra van. Nem véletlen az sem, hogy Dél-Amerikában komoly játékosmegfigyelő hálózatuk van az európai topcsapatoknak. Szurkolhatunk bármelyik európai klubcsapatnak, nagyon nehéz olyan együttest mondani, ahol ne játszana legalább 2 dél-amerikai játékos, ráadásul ezeket a játékosokat hosszú évek óta a világ legjobbjai közt emlegetjük, gondoljunk csak az elmúlt 15 év legjobb játékosaira és biztosan eszünkbe jut Ronaldo, Ronaldinho, Kaká vagy éppen Messi neve. Emellett napjainkban olyan világsztárok fociznak Európában, mint a chilei Alexis Sanchez, az uruguayi Luis Suarez vagy éppen a Premier League aktuális gólkirálya, Kun Agüero. 

Amint ezen neveket felsoroltuk, láthatjuk, hogy szinte kivétel nélkül támadójátékosokról beszélünk. Az ehhez fűződő támadó szellem, a magas fokú kreativitás és a játékosság jellemző az összes dél-amerikai, élő futballkultúrával rendelkező országra. Próbáljuk tehát körülírni, hogy mi is az a labdarúgó stílus, ami jellemzi ezeket a csapatokat:

  • Ösztönfoci (A stílus ösztön szintű ismerete)
  • Gyors, sokmozgásos, változatos, helycserés támadójáték
  • Támadás a gyenge pontokon
  • Váratlan megoldások, hirtelen váltások
  • Játékosság, a játék élvezete
  • Rafinált, cseles játék

Ezeken kívül még meg lehetne említeni a Barcelona játékához hasonló alakzatépítő-bontó játékot, aminek a lényege, hogy a játékosok nem a saját pozíciójukhoz kötve helyezkednek, hanem a labda aktuális helyzetéhez, így próbálnak létszámfölényt kialakítani a labda körül. A játékstílus tehát ebben az esetben egy önkifejezési eszköz a labdarúgáson keresztül.

Bevallom őszintén, ezeket a stílusjellemzőket Ferenczi Attila egyik könyvéből adaptáltam, mely érdekes módon nem a dél-amerikai játékstílusról, hanem a tradicionális magyar játékstílusról szól. Bizony, ezek a jellemzők jelen voltak a magyar labdarúgásban is, méghozzá ez az Aranycsapat játékában teljesedett ki. Nem véletlenül hívtak minket "Európa braziljainak". Ez pontosan az a játékstílus, ami a legtöbb magyar ember vérében van és a legtöbb magyar ember számára kedves, hiszen játékos, cseles, trükkös és "ész" kell ehhez a játékhoz. Sokat emlegetjük, hogy a magyar ember a hétköznapokban is cseles, próbálja megtalálni a kiskapukat (lásd: TAO rendszer a labdarúgásban, pénzek lenyúlása), ravasz megoldásokra képes és gyakran kiszámíthatatlan.  Természetesen ez nem mindenkire jellemző a magyar emberek közül, de azt hiszem mindenki tud ehhez köthető történetet mesélni a saját életéből. Ezen jellemvonások megjelentek a mi futballunkban is, ám, amint azt mi is érzékelhetjük, mára ez eltűnt/kihalt. Dél-Amerikában, ahol ma is van élő futballkultúra, ez még mindig jelen van és még mindig a saját stílusukban játszanak a csapatok, legyen az bármilyen esemény, hiszen ez számukra -ahogy már említettem- egy önkifejezési eszköz.

 

Egy rövid, "személyes" történet Faragó Richárddal

Egy kedves ismerősöm sportkommentátornak készül és lehetősége volt egy beszélgetős műsorban kérdéseket feltenni Faragó Richárdnak. Szeretett volna minél jobb kérdéseket feltenni, így baráti körében érdeklődött, van-e valakinek valami frappáns, érdekes kérdése. Én is kérdeztem tőle a 2014-es világbajnokság előtt, méghozzá a következőt: "A világbajnokság a különböző stílusok csatája is egyben, Ön milyen játékstílust preferál?" 

Faragó Richárd válasza a következő volt: "Én a látványos, támadó szellemű és kezdeményező játékstílust szeretem, így tőlem távolabb áll egy olasz vagy egy angol csapat stílusa, akik képesek átesni a ló túloldalára és mindenáron védekezni".

A Copa Américán már az első körben láthattuk, hogy az a csapat, amely vezetést szerzett, nem állt be védekezni és nem őrizte az eredményt, hanem megpróbálta növelni azt. Ezáltal volt, aki beleszaladt egy pontvesztésbe (pl. Argentína), de nekünk, szurkolóknak egy kimondottan izgalmas mérkőzést varázsolt. Talán ez lehet számunkra a Copa América varázsa, hogy a csapatok hasonló játékstílusban, támadó szellemben lépnek a pályára és ezáltal élvezhető, gólokban, cselekben, kombinációkban gazdag játékot mutatnak a pályán.

 

 

Németh Barnabás

A bejegyzés trackback címe:

https://leshelyzet.blog.hu/api/trackback/id/tr107550008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

feratti 2015.06.18. 05:44:51

Kérnék minden cikkírót, hogy felejtsük már el a Bicskei által tévesen bevezetett "elmozgó"-nak , "elmozgó rendszerű"-nek, "elmozgó játékrendszerű"-nek, "elmozgó játék"-nak titulált, de alapjában véve az ALAKZATÉPÍTŐ-BONTÓ játékot leírni akaró rossz terminológiát.

Bicskei őszintén bevallotta nekem, hogy csak nagyjából értette meg a könyvem lényegét és egykori edzőjét Bozsikot.
Hiszen Kölnben és a TF-n teljesen mást tanult a futballról, mint amiről pl. Bozsik beszélt neki.
Ennek ékes példája, hogy német játékelmélettel akarta a magyar tradíciót oktatni és ennek egyik félrecsúszott terminológiája lett az "elmozgó rendszerű" alapfogalma, ill. még sok egyéb alapfogalmi meghatározása, ami szerencsére nem nyert teret a közbeszédben. Ferenczi Attila

Németh Barnabás 2015.06.18. 12:36:26

@feratti: Köszönöm a hozzászólást, a cikk szövegezése javítva!
comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása