Egy éve sem tartó felnőtt edzői karrier, ennek ellenére szövetségi kapitányi cím, kinevezés a Bundesligában. Erős kezdés, hol vannak a határok?
Szövetségi kapitányunk szakmai megbízatásainak száma és az ezzel járó nyomás meredek pályán ível fölfelé, edzői karrierjének kezdeti lépcsőugrásai talán nemzetközi szinten is példa nélküliek. Immár a magyar futball örökös kritizálói sem állíthatják, hogy Dárdai kapitányi kinevezését pusztán a hazai futballszakma képviselőinek alkalmatlansága és a vezetők döntési kényszere indokolhatta (ha még egy része igaz is), hiszen egy top bajnokság csapatának vezetői is bizalmat szavaztak neki, majd eredményeinek köszönhetően véglegesítették is. Már önmagában ez is igazolhatná, hogy az MLSZ döntésének igenis volt létjogosultsága. Dárdai azonban talán még a bizakodók számításait is túlszárnyalta. Ne feledjük, egy utánpótlás csapat edzői padját cserélte le habozás nélkül előbb egy, majd két, azonnali eredményt igénylő, vállára rettentő súlyt helyező pozícióra. Ez emberi nagyságát is megmutatja, ahogy céljainak pontos meghatározása és elérése pedig szakmai rátermettségét, hozzáértését. Motiváló képességét azonban reflektorfénybe is helyezi.
De hosszú távon mit jelenthet, ki lehet Dárdai Pál? Egy megalkuvást nem tűrő motivátor, aki az újdonság erejével, lendületből gyűri le a kezdeti akadályokat, majd szinte szabályszerűen beleszürkül munkájába? Vagy egy megfontolt vezér, aki tudta, helyzetét csak teljes elánnal, erejét környezetére átragasztva képes csak megoldani?
Válogatottunk tagjai egytől egyig tűzbe tennék érte kezüket, tisztelet övezi a kapitányt, egyértelmű tehát, tud rájuk hatni pszichésen is. Jegyezzük meg, csapatunknak egy évben 4-5 komoly megmérettetés jut, ezek során akár hosszútávon is fenntartható lenne a hatékony felpörgetés, tehát ne ebből induljunk ki, ha Dárdait próbáljuk analizálni. A javulás mentalitásban egyértelműen látszik, mi a helyzet a csapat játékával, a szövetségi kapitány elképzeléseinek sikerességével?
Az eredmények önmagukban is meggyőzőek és lám-lám tipikus, gyermeteg (tán magyaros?) kapott góljaink elmaradoznak és vegyük észre, hálónk szokatlanul kevésszer rezzen. A kapitány kimondott célja egy szervezett védekezésen alapuló, kontratámadásokra építő csapat felépítése volt, ez a terv megvalósult, ráadásul négy tétmeccs óta gólképtelenek ellenünk, újoncavatások és sérülések ellenére. Ugyan nem világverő csapatokkal találkoztunk, de szemmel látható: védelmünk szervezettebb, masszívabb Dárdaival és ez nem írható pusztán a motiváció számlájára, szükségesek voltak a világos elképzelések a védekezést illetően, pontos feladatmeghatározás, korszerű játékfelfogás, összetett és minden részletre kiterjedő stratégia. Ez bizonyíthatja, hogy nem csak csapatépítésben jártas, hanem hiteles, utólag rendre beigazolódó meccs előtti víziói alapján is, bizony taktikailag felkészült, precíz stratéga.
Egy párhuzammal folyjunk át Dárdai berlini munkájába. Nemzeti tizenegyünk és a Hertha sem rendelkezik a maga versenyszínterén kiemelkedő, minőségi játékosokkal, illetve kombinatív, az ellenfélre komoly pressziót gyakorló támadójátékra egyik csapat sem képes. Vajon Dárdai valóban briliánsan választja meg a rendelkezésére álló kerethez legmegfelelőbb játékelemeket, stratégiát, majd képes is megvalósítani elképzelését, és pusztán véletlen egybeesés, hogy klubcsapatához és a válogatotthoz is ez illik, vagy csak a kontrajáték felépítéséhez passzolnak kvalitásai? Ezt nyilván csak akkor tudhatjuk meg, ha erősebb csapat vezetésével bízzák meg. Nem kérdés, hogy feljebb fog lépni, hiszen fiatal trénerként old meg magasabb szintre predesztináló feladatokat, ugyanakkor az előző kérdésünk válasza fogja eldönteni, hogy egy top csapat vezetésére is alkalmassá válik-e, vagy egy stabil, jó edzővé, aki kis csapatokkal is figyelemre méltó eredményeket képes felmutatni.
És vajon melyik verzió lenne előnyösebb a magyar futball, esetleg a magyar válogatott számára?
És lehetünk-e ennyire önzők, miközben tudjuk, jelenleg csak ő képes átütő erőt felmutatni és feltétlen bizalmat kelteni a honi a futballközegben?
Kovács Attila
