Sokan gondolkodás nélkül elfogadnak dolgokat, én szerencsére nem vagyok ilyen, szeretek gondolkodni. A futballpályákon sokszor hallhatunk igaznak tűnő alapigazságokat. De vajon ezek mindig helytállóak, mindig igazak?

Dehogy!

Remélem, hogy az edzőtársadalom nem hiszi azt, hogy mindent tud a labdarúgásról (ez végzetes hiba lenne) és elég olyan örök igazságokat tudni, minthogy “Soha ne fejelj középre!”.

Nekem játékoskoromban mindig azt tanították, hogy az ellenfél beadását soha ne fejeljem ki középre. Persze a logikáját nem mondták el, nekem kellett rájönni, hogy azért nem szabad, mert ha középről lőnek a kapunkra akkor nagyobb eséllyel lesz gól, mintha szélről jönne a lövés.

Szeretem a labdarúgást, méghozzá azért, mert itt soha nem lehet eleget tudni. Pár évet a Barca stílusa dominál, pár évet a kontracsapatok játéka, stb. Itt nincs tuti, minig valaki egy újjal lép elő és nekünk mindig erre kell még újjabbat kitalálni. A labdarúgásnak ez az igazi gyönyöre egy edző számára!

“Soha ne fejelj középre!”

Sokan elfogadják és hisznek benne, de ha belegondolunk, miért ne? Mi van akkor ha én tudatosan úgy szervezem csapatom játékát, hogy középre fejelik ki, ahol már az indító pozícióban lévő játékosaim (labdafelvevő játékos) várják a játékszert. Gondoljunk bele, egy kontratámadásnál a kezdeményezési előnyünket fenn kell tartanunk, ha szélről kontrázunk, akkor időveszteséget jelent az a pár méter is, amíg szélről a pálya tengelyébe juttatjuk a labdát. Magyarul, sokkal logikusabb ha középre fejeli ki a csapatom a játékszert, hiszen úgy rövidebb távot kell megtenni az ellenfél kapujáig, mint szélről. Ez egy bátor és agresszív felfogásé. Ehhez csupán annyit kell tennie az edzőnek, hogy begyakorolja a típus helyzeteket és az ezekre való válaszokat.

Amire az edzőnek figyelnie kell:

• Típus helyzetek kiválasztása és leoktatása, avagy mikor fejeljünk középre? (ellenfél bedobása szélről, ellenfél szöglete, ellenfél szabadrúgása szélről, ellenfél beadása szélről)
• Minimum két labdafelvevő játékosunk legyen 20-23 méterre a kapunktól, olyanok, akiknek jó az első labdaérintésük, jól veszik át fordulással a labdát, jól és pontosan tudnak indítani.
• Az elől lévő támadó vagy támadók, mindig úgy helyezkedjenek, hogy az őket fogó védőhöz képest közelebb legyenek a pálya tengelye felé, így a kifejelt labdákra ők előnnyel startolnak a védőikkel szemben.
• Amelyik játékos kifejeli a labdát (vagy a kapus), azonnal hangosan tájékoztassa a labdafelvevő társát, hogy van-e rajta védő, lehetőleg a társa szemszögéből (támadnak/jön jobbról…).
• A labdafelvevő játékos indításától kezdve tartania kell csapatunknak a kezdeményezési előnyét a támadás során, ezért gyorsan fel kell zárkóznia az egész csapatnak és magasra fel kell tolni a védelmi vonalat, ezzel lesen hagyva az ellenfél támadóit és biztosítva a látszámfölényünk.
• A fent maradt támadó/támadóink azonnal helyezkedjenek ki a passzárnyékból, amíg úton van a játékszer a labdafelvevő játékoshoz.
• Stb.

A következőkben egy egyszerű rajzot mutatok be:

Csillag: ellenfél csapata

Karika: “középre fejelő” saját csapatunk.

Számozás: bemutatja a történések sorrendjét.

Egyenes vonal: a passz iránya

Íves vonal: beadás iránya

Szaggatott vonal: futás irányát jelenti.

A rajz egy támadást szemléltet, hogy könnyebben átlássuk. Az egyszerűség kedvéért nem jelöltem a felzárkózó társak mozgását és az ellenfél védőinek mozgását sem.

Edzésen:

Az edző tervezze meg, hogy melyik típushelyzetből akarja középre fejelni a labdát. Edzésen oktassa le, és vezessenek belőle kontratámadást egész pályára, vagy terület hiányában egy térfélen is csinálhatják.

A kulcsmomentum az lesz, hogy a labdafelvevő játékos át tudja-e venni egy érintéssel, mozgásiránnyal ellentétesen, menetirányba a játékszert vagy sem.

Terület hiányában vagy alacsonyabb létszámnál az is megfelelő, hogy az elől lévő ékeket kiskapukkal helyettesíti, így a feladat lényegében annyi, hogy a labdafelvevő játékos rúgja be a kiskapukba a labdát úgy, hogy a letámadó ellenél ne szedje el tőle, magyarul a lehető leggyorsabban.

Persze nem elég ennyit legyakorolni, le kell 2-3 kombinációt is oktatni, hogy az éknek feljátszott labdával hogyan haladjon tovább a csapat, kik zárkózzanak fel, a védelem meddig jöjjön fel és hogyan szerezzünk gólt. Mivel az edzői szakma legszebb pillanata az alkotás, így nem mutatok be variációkat, mindenkinek a kreativitására bízom.

A legelőnyösebb helyzet az, ha a középen fent maradt támadónk mellé két gyors szélső és az egyik labdafelvevő zárkózik fel. Amennyiben a szélsők kint maradnak szélen, akkor két eset lehetséges:

1. Ha az ellenfél védői őket is megpróbálják lefogni, közel helyezkedni hozzájuk, akkor ezzel a védelmi láncuk tagjai között túl nagy távolságok lesznek, így a középen felzárkózó labdafelvevő játékossal a középső ék könnyen kihasználhatja a védők közötti nagy távolságokat.
2. Amennyiben csak a veszélyes területekre koncentrál az ellenfél védelme, úgy üresen hagyják a szélsőinket, akik előtt óriási területek nyílhatnak. Ha ők gyorsak és van területük, akkor ez az ellenfelünknek végzetes lehet.

Pár kép, hogy José Mourinho hogyan döntötte le az örök igazságnak vélt “soha ne fejelj középre!” elvet:

1.

2.

3.

4.

5.

A bemutatott képeken induló akciókból mind gól lett!

A “soha ne fejelj középre!” elv megdöntésére álljon itt egy video:

“Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.” (Albert Einstein)

Rózant János