Beindult a nyár, végre lehet menni pancsolni bikinis csajokat stírölni a plázsra, az autó klímája szüntelen megy (csak bírjuk benzinnel) és még az időjárást jelentő szakik is egyre rövidebb ruhában mondják az arcunkba, hogy: „Szeged környékén érik a citrom!”. Teljesen idilli, nyárias feeling. Viszont van, ami hiányzik, illetve hiánycikk. A futball. Rendben, épp most zajlik a Copa- America, Neymar-ok (vagyis ő már nem), Messi-k, Vidal-ok társaságában, de számomra ez mégsem az igazi. Nem hazai.
A finnek elleni válogatott meccsel ugyanis nyári szünetre vonult a teljes magyar labdarúgás. Na de mi is történt a hátra hagyott szezonban? A Videoton bajnok lett (toronymagasan), a Ferencváros kifejezetten jó tavaszt produkálva húzta be a Magyar-Kupát, majd az utolsó Ligakupát. Mondhatni ennek így kellett lennie, hisz’ a két legerősebb klub csapat gyűjtötte be idén a trófeákat.
Az igazi izgalom ugyanakkor (sajnos) megint nem a pályán volt látható. Hozzászokhattunk már, hogy minden egyes évben rezeg a léc egy-egy első osztályú csapatnál. Na de idén? Csányi Sándor MLSZ fővezér egy laza, ámde annál határozottabb tollvonással kurtította meg az NB1 (Otp bank liga) mezőnyét úgy, hogy igazából az így kiesett csapatok játékosai, edzői, vezetői is csak pislogni tudtak.
A sztori ismert: bizonyos csapatok nem felelnek meg az NB 1-es induláshoz való licence feltételeknek. Rendben. Mondhatnánk, hogy ezt már régebben, évekkel ezelőtt meg kellett volna tenni. De miért pont most, és miért pont így? Kinek jó ez? Jó ez így egyáltalán? A 12 csapat most akkor elég, vagy kevés? Kérdés kérdést követ, de akkor nézzük is, röviden.
Személy szerint én a 16 csapattal lennék elégedett továbbra is. Ennek pedig az oka a magyarországi megyei felosztás. Nyílván nem várhatjuk el, hogy minden megyének saját első osztályú csapata legyen, az ugyanakkor elvárható, hogy minden nagyobb régiónak legyen. Azzal, hogy így is fejnehéz a bajnokságunk (értsd: túl sok főváros csapat szerepel a ligában), ez a kérdés még kényesebbé válik. 12 csapatból 5 (!!!) fővárosi lesz. Rossz. Az az indok, hogy nem éri meg 16 csapattal indítani a bajnokságot (mivel egy csapat úgysem tudja befejezni a bajnokságot általában, vagy csak nagyon neccesen), az az MLSZ-t minősíti. Ha egy csapat gazdaságilag instabil tulajdonosi háttérrel indulhat a bajnokságban, akkor ott valószínűleg a licencet adóval van gond. Mi lenne a nagy ötlet? Összeg megnevezés nélkül nézzük ezt meg. A csapat tulajdonosa belerak a csapatba x összeget, és amennyiben megfelel a MLSZ által felvázolt kritériumoknak (magyar játékosok száma a kezdő csapatban), akkor a szövetség a tulaj által berakott pénz 3,5 szeresét adja vissza év végén. A képlet ezesetben: X=2,5X. Nem rossz biznisz, meg kell vallani. De kinek? A tulajdonosnak és nem a futballnak.
A tőlünk „picit” fejlettebb nyugati bajnokságokban (de még keleten is) ez általában úgy valósul meg, hogy a csapat tulajdonosa a támogatásként kapható pénz többszörösét invesztálja a klubba (például stadiont épít), majd a támogatás és az ő által befektetett tőke közti különbséget marketing hadjárattal igyekszik redukálni, ideális esetben profittá alakítani.
A probléma igazából az, hogy nem érzem azt, hogy ettől a szabályozástól felfelé ívelne a magyar klubfutball nemzetközi szinten. A transfermarkt.de weboldalon érdemes megnézni, hogy egy átlagos Európa-liga csoportkörös csapatnak mennyit is ér a játékos kerete, illetve milyen arányban vannak mediterrán (dél-amerikai) labdarúgók az adott együttesben. Ettől sajnos messze vagyunk egyelőre.
Az elmúlt 25 évben kettő (kettő darab) olyan ember volt a magyar futballban, aki saját tőkéből, saját erejéből, saját megszállottságából képes volt stadiont, és vele együtt klubot építeni. Stadler József és Tarsoly Csaba. Viszont mivel ez nem a Zsaru magazinba írt cikk, így az olvasónak kell kettejük „pályafutásának” utána járnia.
De ne higgye azt az olvasó, hogy csak pocskondiázni tudok, máris mondok pozitívumot a helyzettel kapcsolatban. A fő pozitívum, hogy a „körből” kimaradt egyesületek játékosait most olcsón/ingyen megszerezhetik a rivális csapatok, ezzel erősítve azokat. (http://leshelyzet.blog.hu/2015/06/26/itthon_telitett_jatekospiac_kevesebb_csapat_a_hazai_porondon) Ebből a szempontból a Győri ETO a nagy vesztes, miután a téli szünetben sikerült szépen kipofozni az amúgy sem gyenge keretet. És akkor ott vannak a nagy felfedezettek: Márkvárt, Kitl és (személyes kedvencem) Pekár. Igazi csemegézni való nevek. A 12 csapatos bajnokság dán mintára való „koppintása” továbbá több meccset biztosít a csapatoknak. Amennyiben sikerülne megrövidíteni a téli szünet hosszát és megtoldani a bajnokság kezdésének időpontját (Július közepén indítani? És később ér véget, mint a PL vagy a Bundesliga? Vicc.), úgy egész jó kis bajnokságot ki lehetne hozni ebből a formációból. Szerintem. Azt se felejtsük el, hogy az új rendszerben többször lesznek nagyobb rangadók, így az átlagnéző szám nőni fog, ezáltal a TV képernyők elé is többen ülhetnek le, amely nagyobb reklám bevételt hoz a konyhára, abból többet lehet ebből szétosztani a csapatoknak és így tovább és így tovább. Egyszóval van benne ráció meglátásom szerint, de attól függetlenül megállapítható, hogy továbbra is vékony jégen táncol a teljes honi labdarúgásért felelős szervezet, amely ha nem vigyáz, könnyen a jeges vízbe csúszhat és onnan már nagyon nehéz lesz a partra evickélni.
Moyanski
Kapcsolódó cikkek:
IttHON: Telített játékospiac, kevesebb csapat a hazai porondon
