Az edzői szakma többnyire egyetért azzal, hogy a labdás támadó mindig is előnybe lesz a védőjével szemben. A korábbi, A futball nagy alapigazságai, vagy mégsem?! című cikkemből kiindulva ezt is érdemes megkérdőjelezni és nem ész nélkül elfogadni.
Miről is beszélünk pontosan? Azokat a szituációkat boncolgatom most, amikor a labdás támadó 1:1 elleni játékhelyzetben van az őt őrző védővel. Általában úgy tartják, hogy ilyenkor a támadó mindig előnyben van a védőjével szemben, hiszen a támadó kezdeményez és a védő erre reagál. Vagyis ha a védő reagál, akkor a támadó döntéseit próbálja tönkretenni, megakadályozni a támadó által végrehajtott mozdulatok után, azaz folyamatosan „múltidőben” van. Logikus…
Vajon ezt a folyamatot hogyan játszhatja ki egy okos védő?
A labdás támadó mindig megpróbálja a védőt kibillenteni az optimális állapotából, pl. jobbra kilépteti a védőt és a másik irányba viszi el a labdát, ezzel teret és időt nyerve. Vagyis a támadó kikényszeríti a számára optimális helyzetet. De ezt egy gondolkodó védő is megteheti.
Aktív védőcsel
- Kitámadó védőcsel
Ezalatt azt értjük, amikor a védő szerelést szimulál. A védő, ahogy közeledik felé a labdás támadó:
a., ugrik egyet a támadó felé
b., vagy csak felé dől
c., vagy az egyik lábával úgy csinál, mintha a támadó felé lépne.
Emiatt a támadó a védőtől aránylag távol, valamerre eltolja a labdát, mert azt hiszi, hogy szerelik. Ha a védőjátékos a helyesen végrehajtott védőalapállásban és megfelelő távolságban (1,5-2 m, támadó sebességétől függ) csinálja meg a védőcselt, akkor rákényszerítette az akaratát a támadóra és jó eséllyel szerelni fog. Vagyis ebben az esetben a védő billentette ki az optimális állapotából a támadót.
2. Becsúszó védőcsel
Ezt akkor alkalmazzák a védők, amikor nagy sebességgel közeledik a labdás támadó felé, aki szintén gyors mozgásban van. Ebben az esetben a védő a támadótól 3-4 méterre úgy tesz, mintha elugrana és messziről rácsúszna. De a védő miután felemelte az egyik lábát (szimulálva mintha elrugaszkodna) felveszi a támadó mozgásirányát és sebességét a becsúszás helyett. Ettől a labdás támadó sok esetben megijed, vagy rosszul tolja meg a labdát, így jó eséllyel a védő labdát szerezhet a támadó kizárásával.
Passzív védőcsel
- Kötény védőcsel
Ebben az esetben a labdás támadó és a védő egymással szemben állnak, vagy a labdás támadó nagyon lassan halad a védő felé. A védő direkt nagy terpeszben áll a támadóval szemben felkínálva neki, hogy kötényezzen. A védő a támadó szemét és lábát nézi, hiszen látja a támadó szemén, hogy észlelte-e a kötény lehetőségét, amennyiben igen, úgy már csak a lábát kell figyelnie, várnia kell a pillantot, amikor felemeli a lábát a támadó, hogy elgurítsa a játékszert. Ebben a pillanatban a védő összezárja a lábait és a kötény helyett labdát szerzett.
- Ritz védőcsel
Ritz D. Balázs beszámolója és cselének felhasználása alapján jutottam ehhez a trükkhöz. Lényegében ugyanaz, mint a köténycsel, csak itt a védő direkt engedi is a támadónak, hogy bekötényezze. A kötény pillanatában a védő úgy fordul meg, hogy a támadót kizárja a játékból. Ezt könnyen megteheti, hiszen nem azzal foglalkozik, hogy kötényt kapott, hanem csak a támadó mozgását nézi. A másik verziója, hogy ha a csatár jobbról akarja megkerülni a védőt, akkor a védő balra fordul meg, de a jobb kezét hasmagasságban kitéve a forduláskor visszatartja a támadót, ill. lelassítja, ami még szabályosnak mondható. Ha a támadó a másik irányba megy, akkor értelemszerűen a másik irányba fordul meg a védő és a másik kezét használja.
Most az 1:1 elleni játékhelyzetekről írtam, ahol a védőnek elsősorban nem a testi erejét kell használnia, hanem az eszét. Amennyiben a védőink ezeket a cseleket tudatosan és jól használják, akkor látványosan feljavul az 1:1-ben nyújtott teljesítményük.
Írta: Rózant János
