Amikor meghalljuk egy klub nevét rengeteg minden eszünkbe jut. A kérdés ebben a cikkben az, hogy mi jut eszünkbe a Real Madridról és miért? Számomra a dicső múlt, a bizakodást keltő jelen és egy megalomán elnök, aki megakadályozhatja a fényes jövőt.
A Real Madrid vergődése - legalábbis önmagához képest - évek óta tart, ami alól kivételt képez Carlo Ancelotti első éve, melyben a klub megnyerte tízedik BL-serlegét. Véleményem szerint az okokat a 2002-2003-as szezontól kell feltárni, mely után az addigi sikeredző - Vicente Del Bosque- érthetetlen okból el lett küldve a klubtól Florentino Pérez által.
Az ok többek szerint az, hogy a klub nem nyerte meg a BL-serleget, ami szerintem is helytálló, legalábbis remekül passzolna a Pérezről kialakult képbe. A kérdés adja magát: hogyan lehetséges az, hogy egy bivalyerős kerettel képtelen volt a klub hozni az elvárt szintet? A válasz kézenfekvő: Pérez olyan edzőket ültetett a padra, akik Del Bosque után képtelenek voltak hozni az elvárt szintet és emiatt az eredmények is elmaradtak. Gyakorlatilag Pérez kedve szerint járt el a klubon belül, teljhatalmát kihasználva igazolt játékosokat és hozott edzőket, akik lesték kívánságait. Az okok kifejtése előtt szeretnék leszögezni néhány száraz tényt, amik fontosak a későbbiekre nézve.
Az első edző, aki Del Bosque kirúgása után következett Carlos Queiroz volt. Ő a Manchester United másodedzője volt iktatása előtt, s előtte sem szerzett különösebb vezetőedzői tapasztalatot, tökéletes volt bábnak. Kirúgása után ugyanott dolgozott tovább, ahol korábban, de valamilyen oknál fogva Portugália szövetségi kapitánya is lehetett. Alkalmatlansága után Iránt vette át.
Őt követte José Antonio Camacho, aki spanyolhonban már letette a nevét, de nem a kluboknál, hanem a spanyol válogatottnál tette le névjegyét. A 2002-es csapat szép játékot játszott, pechjükre pont Dél-Kóreával kerültek egy ágra, akiknek be kellett jutniuk az elődöntőbe. A Realnál való bukása után Camacho nem ért el különösebb sikereket.
A következő edző Mariano Garcia Remón volt, aki a semmiből került a Real élére körülbelül 3 hónapra. Őt Vanderlei Luxemburgo követte, aki Brazíliában tette le főleg a névjegyét, de sehol sem tudott maradandót alkotni a spanyolországi bukása után sem.
Juan Ramón López Caro a Real Madrid B csapatát vezette 4 évig kinevezése előtt, de elődeihez hasonlóan megbukott.
A Real Madrid szurkolótáborának szemében 2006-ban felcsillanhatott a remény, Ramón Calderón lett a frissen megválasztott elnök aki Fabio Capellót hozta vezetőedzőnek. 2007-ben ismét bajnoki címet ünnepelhetett az alakulat, de Capellót ennek ellenére menesztették, s Bernd Schuster követte az edzői székben, akit kirúgása után Juande Ramos követett, de a várt eredmények elmaradtak, így ismét Pérez lett az elnök, aki Pellegrinit vitte magával edzőnek és leigazolta a világ legjobbjai közé tartozó Kakát és Cristiano Ronaldót csillagászati összegekért. A bajnoki címet így sem sikerült elhódítani, a Special One, José Mourinho ült az edzői székbe. Teljhatalmat kért a csapaton belül, amit Pérez hatalmas meglepetésre megadott neki, de a várt BL-serleg elmaradt, a csapat nem játszott szép játékot és a játékosok közötti széthúzás a menesztését eredményezte. Őt követte Carlo Ancelotti a tízedik BL-serleggel, majd sokak megdöbbenésére Benítez került kinevezésre az olasz második éve után.
Ezeket a tényeket fontos volt leírni, mert így látható, hogy a klub saját magához, a múltjához képest milyen sikertelen volt körülbelül 10 évig. Az ezalatt az idő alatt elért eredmények a legtöbb klubnál elegek lennének, de a Real Madridnál mindig a maximumra törekednek, talán túlságosan is. Van, hogy nem jön ki a lépés, de ezt Pérez nem hajlandó elfogadni, úgy fogyasztja a trénereket, mint gyerek a cukrot.
Az én szememben az első értelmetlen igazolása David Beckham volt, akit az örök rivális, a Barcelona is szeretett volna magának megszerezni. Laporta az ő megszerzésével kampányolt katalánföldön, s elveszítve a versenyt az évtized egyik legjobb igazolását ütötte nyélbe Sandro Rosell segítségével, leigazolta Ronaldinhót. Rövidtávon ez a huzavona a Real Madrid sikertelenségét eredményezte. A Barcelona szép játékkal, eredményesen játszott - kivéve eleinte -, a Real Madrid pedig szenvedett, így a 2003-2004-es szezont a Valencia nyerte. Az idény előtt Pérez több fontos játékost is elengedett, név szerint Makélélét, a világ egyik, ha nem a legjobb védekező középpályását és Morientest, aki köszönte szépen és kiejtette korábbi csapatát a Monaco színeiben a BL-ből. Ezen két játékos helyére leigazolta Owent, Baptistát és Robinhót is. Mindhárom játékos jó lehetőséggel kecsegtetett, talán Robinho volt közülük a legtöbb potenciállal bíró játékos. Owen befuccsolt, Baptistának csak felvillanásai voltak - és néhány pazar gólja -, Robinho pedig a jó teljesítménye ellenére Manchester kék felében kötött ki, ahol már nem is volt képes olyan szinten teljesíteni, mint spanyolországi karrierje elején és közepén. Makélélé helyére ezenfelül nem sikerült embert szerezni, ami a lyukas középpályát eredményezte. Rossz, öntörvényű igazolásait sikertelenség követte, így kénytelen volt a 2006-os év elején lemondani.
Sokak számára Calderón megváltás volt, de nem volt képes megfelelni az elvárásoknak. Capello kirúgása pérezi magasságokba emelkedett, majd tevékenysége sokak szerint nem volt méltó a Real Madridhoz, így Pérez kapott egy második esélyt 2009-ben. Mint korábban említettem, Pellegrinit hozta edzőnek, akinek nem sok beleszólása volt az igazolásokba. Megkapta a csapatába a Calderón által intézett világrekordot jelentő összegért érkező Cristiano Ronaldót, Benzemát és Kakát is. Enyhébb spanyolosításba is kezdett, sikerült megszereznie Xabi Alonsót a Liverpooltól, így a szűrőpozíció is betöltésre került. A csapat szépen játszott és eredményesen is, majdnem rekordpontszámmal fejezte be a bajnokságot - csak azért nem, mert a Barcelona abban az évben elért pontszáma a rekord -, de a korábbi rossz sorozatot a BL-ben ismét nem tudta maga mögött hagyni, így Pellegrinit kirúgta Pérez. Igyekezett egy valódi szupersztár edzőt hozni az elődei után Galaktikusoknak nevezett csapat élére, így megszerezte Mourinhót, akinek feltételei voltak. Szeretett volna olyan pozíció betölteni, mint az angol szakemberek, tehát az igazolásokért is ő szeretett volna felelni és a csapatösszeállításért is. Pérez meghozta ez a számára hatalmas áldozatot a sikerekért, de a Special One nem hozta a várt eredményeket. Legalábbis nem a várt tempóban. Hiába igazolt kedve szerint, a játék nem muzsikált megfelelően, kikezdte a publikum is az ikonikus edzőt. Az utolsó csepp a pohárban Casillas helyzetének a rendezése volt, így nem volt maradása (azt hozzá kell tenni Del Bosque óta ő bírta a legtovább az edzői székben). Carlo Ancelottit várta mindenki vezetőedzőnek, amire Pérez nem is cáfolt rá. Az olaszra esett a választás, aki a PSG-vel való jó munka után vetette bele magát a teendőkbe.
Carlo Ancelotti első évére megkapta a klubikont, Zidane-t másodedzőnek, aki hatalmas tiszteletnek örvend. Korábban az ő tanácsára igazolta le a klub Raphaël Varane-t, a tehetséges francia középhátvédet. A 2013/2014-es szezon kezdetére rengeteg játékos hagyta el a klubot és meglepetésre Pérez (viszonylag) okos igazolásokat eszközölt. Elkezdődött a spanyolosítás, így a klubhoz került Isco, Illaramendi és Carvajal is. Isco remek teljesítményt nyújtott a Málagában, a Real Madridba pedig pont passzolt a játéka. A 4-4-2-es, a 4-2-3-1-es és a 4-3-3-as játékrendszerhez is könnyen tudott alkalmazkodni, a helye mindig megvolt a pályán amennyiben játszott, a kreativitása pedig megkérdőjelezhetetlen. Pechjére Di María számára Ancelotti posztot talált a középpályán, így nem tudott kellő játéklehetőséghez jutni. Illaramendiért is rengeteg pénzt fizetett a klub, de nem vált be egyáltalán. A jövő Xabi Alonsóját látták benne, de nem bírta(bírja) a nyomást. Carvajalt visszavásárolták a Németországból a Leverkusentől, így megoldódott a sok ideje megoldásra váró jobbhátvéd-poszt. Rajtuk kívül igazolt még Pérez, de a legnagyobb név Bale volt. Az ára miatt a kezdőtagsága borítékolható volt (és most is). A klub szerencséjére az első évében jól teljesített, kupák sorsáról döntött és megvolt benne a potencia arra, hogy a 2014/2015-ös évben is jól szerepeljen. Ez mindenképpen meglepetés volt ahhoz képest, hogy Pérez nagy valószínűséggel azért igazolta le, hogy válaszoljon a Barcelona igazolására, Neymarra, akit szeretett volna a megalomán elnök is megszerezni. A gondok a jól sikerült első Ancelotti-féle szezon után kezdődtek véleményem szerint a jövőre nézve. A klub eladta az addig BL-címben nagy szerepet (de megbízhatatlan) Di Maríát és Xabi Alonsót is, akire a hírek szerint számított volna az olasz edző. Így a csapat valódi szűrő nélkül maradt. Helyükre Toni Kroos és James Rodriguez érkezett. Ezek eredménye volt, hogy a középpályás védekezést Kroosnak és Modricnak kellett két személyben megoldani valódi helyettes nélkül, ami Kroos kifulladását és Modric sérüléseit eredményezte a szezon végére. James leigazolásának egyetlen oka a VB-n mutatott jó teljesítmény, ami Isco padoztatásához vezetett. Úgy gondolom, hogy a kolumbiai jó játékos, tele tehetséggel és egy bődületesen jó lövőkével, de nem képes olyan teljesítményre, mint Isco. Az ára miatt kötelező volt kezdőként számítani rá, de nem annyira, mint Bale-re. Jamesben ott van a potencia, képes jó teljesítménye, vannak mutatók melyekben Isco fölé nő. Bale viszont második szezonjára teljesen eltűnt, a betömörülő csapatok ellen köpni-nyelni nem tudott, de az ára miatt Ancelotti kijelentette, hogy a támadóhármas (Bale - Benzema - Ronaldo) kezdő lesz amennyiben egészségesek. Ez vezetett Modric sérülése és Kroos kimerülése mellett a kudarchoz.
A kérdés tehát az, hogy mi köze Péreznek az utolsó éves kudarchoz? A válasz többváltozós, feljebb már említettem néhányat, most igyekszem kifejteni.
Először is a legnagyobb hiba az volt, hogy túlságosan sikerült megbontani a csapat szerkezetét. Az egyetlen használható szűrőt Pérez Ancelotti ámenje nélkül eladta, így a csapat rákényszerült a valódi védekező középpályás nélküli játékra, ami miatt Kroos kénytelen volt a megszokottnál hátrébb játszani való alternatíva nélkül csakúgy, mint Modric. A szezon végén sokan állították, ha ez a két játékos egészséges és fit marad a Madridnak lett volna lehetősége besöpörni a trófeákat. Ezzel az állítással több gond is van. Az első az, hogy a fociban nincsen ha. A második gond pedig az, hogy amennyiben Pérez nem ész nélkül, hanem ténylegesen posztra igazol nem történik meg az, hogy Kroos végigrobotolja a szezont Modriccsal a győzelmek érdekében. A sportszakmai döntések ugyanúgy a klubhoz, a csapathoz tartoznak, így az a döntés, hogy a két játékosnak nem volt alternatívája ugyanúgy a focihoz tartozik, mint a teljesítmény. Kroos a szezon végét nem bírta fizikailag, több védekezésbeli hibát is vétett - a Juve ellen egy hatalmas lyuk volt a védelem és a középpálya között, amit neki kellett volna lefedni -, Modric pedig rotálás hiányában sérülést sérülésre halmozott, amit nem bírt el a középpálya, hiába Isco jó teljesítménye. Ezeknek függvényében kijelenthetjük, hogy a rossz igazolások és Ancelotti rotálásának hiánya az alibi meccseken vezetett ahhoz, hogy a csapat nem bírta sem fizikailag sem mentálisan az idény második felét.
Nagy hibának bizonyult így utólag Bale leigazolása is. A helyét nem sikerült megtalálni az átszervezett csapatban, a menedzserével üzenget hol szeretne játszani, ezenfelül gyengén és pontatlanul is játszik. Betömörülő védelem ellen hatástalan, s a helyzetkihasználása önmagához képest kritikán aluli. Mint korábban említettem, a kezdőtagsága az ára miatt borítékolható, ami ismételten Pérez műve.
Mindent összevetve amennyiben Benzema nem távozik (véleményem szerint legalább olyan fontos a csapat számára, mint CR) a támadóhármas változatlan marad, így egyedül a középpályát lehetne megbontani (Kroos - Modric - James), de az áruk és teljesítményük nem utal arra, hogy a kispadra tenné őket Pérez (Benítez, bocsánat). Az elnök hatalmánál fogva kedve szerint alakítja a csapatot, ez vezetett a sikeres rendszer megbontásához is és ez fog ahhoz is vezetni, amit sokan várnak a Real Madrid következő szezonjától. Benne van, hogy Benítez csodát tesz, és legyűri a hatalmas Pérezt, de a csapaton belüli széthúzáshoz, a szerkezetileg rosszul összerakott kerethez véleményem szerint kevés. Amennyiben érkezne egy igazi szűrő a csapatba ki kéne rakni még egy sztárt a kezdőből, az pedig újabb széthúzásokhoz vezetne. Rövid távon talán sikerül sikert elérni, de hosszú távon a jelenlegi szerkezet tarthatatlan, Pérez belefutott a saját csapdájába.
Végezetül megjegyezném, hogy tényleges szerkezeti változtatások kellenek jó eladásokkal és egy-két igazolással, a csapatot át kell szervezni kezdve Bale elküldésével. Az egyetlen akadály, ami a Real Madrid előtt van az Florentino Pérez.
írta: Petr
