A 2015-ös Copa America első körében Brazília Peru ellen játszott, a mérkőzést a brazilok nyerték 2-1-es arányban egy hosszabbításban szerzett góllal. A gólhelyzet megteremtése és a kulcspassz is a brazil csapatkapitány, Neymar nevéhez fűződik.

Videó Neymar gyilkos passzáról:

A gólpassz maga viszont számunkra másért érdekes. A kérdés az, hogy hogyan vette észre Neymar és mitől találta meg azt az egyetlen ütemet és passzsávot arra, hogy Douglas Costa elé tegye a labdát?

A válaszhoz kicsit beszéljük az anticipációs körről, nagyon tömören, kevésbé tudományosan: Az anticipáció szinonimái a megelőzés, elébe vágás, sejtetés. A labdarúgásban az anticipációs kör a következő módon jelenik meg:

1. Észlelés

2. Helyzetelemzés

3. Döntéshozatal

4. Kivitelezés, végrehajtás.

Ez a folyamat ismétlődik újra és újra, ettől lesz ez "kör", egy körfolyamat. Neymar gólpasszának esetében tehát nem a kivitelezés volt önmagában tökéletes, hiszen tízből tíz profi játékos tud adni egy 20 méteres átadást laposan, keményen. Ennél az előkészítésnél Neymar helyzetelemző képességére volt szükség, illetve a jó döntésre. Nézzünk róla egy képet: 

Ahogy látjuk Neymarnak több lehetősége is lett volna megjátszani a labdát, ám ő a legnehezebb lehetőséget választotta, méghozzá tökéletes ütemben, tökéletes helyen, tökéletesen a beinduló játékos útjába. Ezt pedig a fantasztikus kognitív (értelmi) képességeinek köszönheti, nemcsak a passz kivitelezésének. Ha az anticipációs körben rossz a helyzetelemzés, akkor rossz lesz a döntéshozatal is, így elrontja az átadást. Természetesen ne felejtsük el, hogyha a kivitelezésben hibázik, akkor is sikertelen átadásról beszélünk.

Neymar tehát tökéletes ütemben és időben felismerte a passz lehetőségét (helyzetanalízis) és tökéletes döntést hozott (döntéshozatal), illetve tökéletesen kivitelezte az átadást (kivitelezés/végrehajtás).

De mitől tart ilyen magas szinten Neymar a kognitív értelmi képességeiben? 

Az itt olvasott válasz egészen biztosan nem lesz tudományosan, neurológiailag tökéletes, de elégedjünk meg ennyivel. Az agyunk újszülött korunk óta fejlődik, így a kognitív értelmi képességeink is (reakciósebesség, helyzetelemzés, stb.). Ez a fejlődés kb. 12 éves korunkig van úgynevezett szenzitív időszakban, ebben a korban fejlődik a leggyorsabb ütemben. Az agyunk ezen része a külső hatások, ingerek hatására fejlődik. Ha túl sok ingert kap az agyunk, akkor instabillá válik és nem tud fejlődni, mert nem képes túl sok ingert feldolgozni, ha pedig túl kevés ingert kap, akkor nem mozdul el a fejlődés irányába, hiszen nem kap elég új és megfelelő mennyiségű ingert.

Ezeket a kulcspasszokat és megoldásokat a híres Aranycsapat tagjai is meg tudták csinálni az ő idejükben. Ők erre a képességre és fejlettségi szintre azt mondták, hogy a Grundnak köszönhető. Neymar, Messi, Ronaldo és a többi világsztár ugyanezen dolgokat említi, hogy nem csináltak mást egész nap, csak fociztak. Fociztak, tehát az agyukat ingerekkel "bombázták", hiszen figyelniük kellett a környezetükben lévő játékosokra (ellenfél, csapattárs), az üres területekre (cselezésnél, ritmusváltásnál), a labda helyzetére.

A futball tehát nemcsak a fizikális aspektusból áll, hanem "fejjel" is játsszák azt. Emlékezzünk csak a kifejezésre: "észjáték". Természetesen egyik nincs a másik nélkül, de gondolhatunk Xavira, aki fizikálisan akart fejlődni, de rájött, hogy genetikailag korlátjai vannak és van egy pont, aminél nem tud tovább fejlődni. Neki viszont olyan kognitív képességei vannak, hogy ámul tőle a világ. Ehhez meg kellett találni Xavi tökéletes szerepkörét és pozícióját, de ugyanígy meg kellett találni Antonio Valencia vagy Theo Walcott szerepkörét is, akik inkább a fizikális aspektusban jeleskednek. Félreértés ne essék, az összes előbb említett játékosnak fantasztikus fizikális és mentális paraméterei vannak, mindenesetre most gyönyörködjünk abban, ahogy ez a rengeteg együttható a legjobb kompozícióban született meg Neymar lábán.

Németh Barnabás