Beindult a nyár, végre lehet menni pancsolni bikinis csajokat stírölni a plázsra, az autó klímája szüntelen megy (csak bírjuk benzinnel) és még az időjárást jelentő szakik is egyre rövidebb ruhában mondják az arcunkba, hogy: „Szeged környékén érik a citrom!”. Teljesen idilli, nyárias feeling. Viszont van, ami hiányzik, illetve hiánycikk. A futball. Rendben, épp most zajlik a Copa- America, Neymar-ok (vagyis ő már nem), Messi-k, Vidal-ok társaságában, de számomra ez mégsem az igazi. Nem hazai.

A finnek elleni válogatott meccsel ugyanis nyári szünetre vonult a teljes magyar labdarúgás. Na de mi is történt a hátra hagyott szezonban? A Videoton bajnok lett (toronymagasan), a Ferencváros kifejezetten jó tavaszt produkálva húzta be a Magyar-Kupát, majd az utolsó Ligakupát. Mondhatni ennek így kellett lennie, hisz’ a két legerősebb klub csapat gyűjtötte be idén a trófeákat.
Az igazi izgalom ugyanakkor (sajnos) megint nem a pályán volt látható. Hozzászokhattunk már, hogy minden egyes évben rezeg a léc egy-egy első osztályú csapatnál. Na de idén? Csányi Sándor MLSZ fővezér egy laza, ámde annál határozottabb tollvonással kurtította meg az NB1 (Otp bank liga) mezőnyét úgy, hogy igazából az így kiesett csapatok játékosai, edzői, vezetői is csak pislogni tudtak.

A sztori ismert: bizonyos csapatok nem felelnek meg az NB 1-es induláshoz való licence feltételeknek. Rendben. Mondhatnánk, hogy ezt már régebben, évekkel ezelőtt meg kellett volna tenni. De miért pont most, és miért pont így? Kinek jó ez? Jó ez így egyáltalán? A 12 csapat most akkor elég, vagy kevés? Kérdés kérdést követ, de akkor nézzük is, röviden.

Személy szerint én a 16 csapattal lennék elégedett továbbra is. Ennek pedig az oka a magyarországi megyei felosztás. Nyílván nem várhatjuk el, hogy minden megyének saját első osztályú csapata legyen, az ugyanakkor elvárható, hogy minden nagyobb régiónak legyen. Azzal, hogy így is fejnehéz a bajnokságunk (értsd: túl sok főváros csapat szerepel a ligában), ez a kérdés még kényesebbé válik. 12 csapatból 5 (!!!) fővárosi lesz. Rossz. Az az indok, hogy nem éri meg 16 csapattal indítani a bajnokságot (mivel egy csapat úgysem tudja befejezni a bajnokságot általában, vagy csak nagyon neccesen), az az MLSZ-t minősíti. Ha egy csapat gazdaságilag instabil tulajdonosi háttérrel indulhat a bajnokságban, akkor ott valószínűleg a licencet adóval van gond. Mi lenne a nagy ötlet? Összeg megnevezés nélkül nézzük ezt meg. A csapat tulajdonosa belerak a csapatba x összeget, és amennyiben megfelel a MLSZ által felvázolt kritériumoknak (magyar játékosok száma a kezdő csapatban), akkor a szövetség a tulaj által berakott pénz 3,5 szeresét adja vissza év végén. A képlet ezesetben: X=2,5X. Nem rossz biznisz, meg kell vallani. De kinek? A tulajdonosnak és nem a futballnak.

A tőlünk „picit” fejlettebb nyugati bajnokságokban (de még keleten is) ez általában úgy valósul meg, hogy a csapat tulajdonosa a támogatásként kapható pénz többszörösét invesztálja a klubba (például stadiont épít), majd a támogatás és az ő által befektetett tőke közti különbséget marketing hadjárattal igyekszik redukálni, ideális esetben profittá alakítani.

A probléma igazából az, hogy nem érzem azt, hogy ettől a szabályozástól felfelé ívelne a magyar klubfutball nemzetközi szinten. A transfermarkt.de weboldalon érdemes megnézni, hogy egy átlagos Európa-liga csoportkörös csapatnak mennyit is ér a játékos kerete, illetve milyen arányban vannak mediterrán (dél-amerikai) labdarúgók az adott együttesben. Ettől sajnos messze vagyunk egyelőre.

Az elmúlt 25 évben kettő (kettő darab) olyan ember volt a magyar futballban, aki saját tőkéből, saját erejéből, saját megszállottságából képes volt stadiont, és vele együtt klubot építeni. Stadler József és Tarsoly Csaba. Viszont mivel ez nem a Zsaru magazinba írt cikk, így az olvasónak kell kettejük „pályafutásának” utána járnia.

De ne higgye azt az olvasó, hogy csak pocskondiázni tudok, máris mondok pozitívumot a helyzettel kapcsolatban. A fő pozitívum, hogy a „körből” kimaradt egyesületek játékosait most olcsón/ingyen megszerezhetik a rivális csapatok, ezzel erősítve azokat. (http://leshelyzet.blog.hu/2015/06/26/itthon_telitett_jatekospiac_kevesebb_csapat_a_hazai_porondon) Ebből a szempontból a Győri ETO a nagy vesztes, miután a téli szünetben sikerült szépen kipofozni az amúgy sem gyenge keretet. És akkor ott vannak a nagy felfedezettek: Márkvárt, Kitl és (személyes kedvencem) Pekár. Igazi csemegézni való nevek. A 12 csapatos bajnokság dán mintára való „koppintása” továbbá több meccset biztosít a csapatoknak. Amennyiben sikerülne megrövidíteni a téli szünet hosszát és megtoldani a bajnokság kezdésének időpontját (Július közepén indítani? És később ér véget, mint a PL vagy a Bundesliga? Vicc.), úgy egész jó kis bajnokságot ki lehetne hozni ebből a formációból. Szerintem. Azt se felejtsük el, hogy az új rendszerben többször lesznek nagyobb rangadók, így az átlagnéző szám nőni fog, ezáltal a TV képernyők elé is többen ülhetnek le, amely nagyobb reklám bevételt hoz a konyhára, abból többet lehet ebből szétosztani a csapatoknak és így tovább és így tovább. Egyszóval van benne ráció meglátásom szerint, de attól függetlenül megállapítható, hogy továbbra is vékony jégen táncol a teljes honi labdarúgásért felelős szervezet, amely ha nem vigyáz, könnyen a jeges vízbe csúszhat és onnan már nagyon nehéz lesz a partra evickélni.

Moyanski

Kapcsolódó cikkek:

IttHON: Telített játékospiac, kevesebb csapat a hazai porondon

Szinte mindnyájan tudjuk, mi is pontosan a lesszabály, mikor van egy játékos leshelyzetben, ám vannak speciális esetek, amikor nem is olyan egyszerű eldönteni, hogy lesen van-e a labdabirtokló csapat játékosa. Íme, egy kvíz, lássuk olvasóink felkészültségét a témában!

Aki meg tudja válaszolni mind a 7 kérdést helyesen, valószínűleg tökéletesen ismeri a lesszabályt. 

1. Közvetett szabadrúgást végezhet el a sárga mezes csapat.

2. Bedobást végez el a sárga mezes csapat.

 3. A sárga csapat egyik védőjátékosa kirúgást végez el.

4. A fekete csapat kapusa elhagyta kapuját, ebben a szituációban les vagy sem? (Példa: Felment fejelni az utolsó percben és lekontrázzák őket.)

5. A két támadó a kapus ellen viszi a labdát, az egyik támadó átlósan előrefelé passzol a másiknak.

6. A támadó egy vonalban van a két védővel, a kapus elhagyta pozícióját.

7. A támadó zavarja a kapust, ám nem ér labdába.

(Megoldások:

1. Igen - nincs külön lesszabály közvetett szabadrúgásra.

2. Nem - bedobásnál nincs les.

3. Nem - kirúgásnál nincs les.

4. Igen - egy játékos leshelyzetben van, ha az ellenfél térfelén helyezkedik és közelebb van a kapu vonalához, mint a labda és az utolsó előtti ellenfél.

5. Nem - egy játékos csak akkor lehet leshelyzetben, ha közelebb van a kapu vonalához, mint a labda.

6. Nem - egy játékos nincs lesen, ha egy vonalban van az utolsó két ellenféllel.

7. Igen - egy játékos leshelyzetben csak akkor büntetendő, ha aktívan részt vesz a játékban a játékvezető megítélése szerint, például zavarja az ellenfelet, játékba avatkozik vagy előnyt szerez leshelyzetből.)

Kinek, hogy sikerült? 

Németh Barnabás

2014: Derby County - Chelsea - FA Kupa mérkőzés

A Chelsea rutinos kapusa egy érdekes megoldást használt a kapusig hazaadott és az ellenfél által letámadott labdák megjátszására. Hogy véletlen, vagy tudatosan tette, ez már az ő titka, de számunkra mindenképp tanulságos lehet!

A következő képeken jól látszik, hogy a hazaadott labdákat szinte szemet bántóan rosszul találja el a kapus első ránézésre, ugyanis a labda inkább fölfele emelkedik, mintsem előre fele menne és bőven a Chelsea térfelén esik le a játékszer. Magyarul túlságosan alárúg a labdának a kapus, így a megszokott óriási erővel nem rohan a labda az ellenfél térfelének a közepére, hanem a kaputól kb. 40 méterre esik az le.

Első eset:

A védő hazapasszolja a labdát.

A fehér mezes ellenfél által letámadott kapus szinte függőlegesen rúgja felfelé a labdát. 

Második eset:

 A jobb hátvéd hazapasszol.

 A megtámadott kapus ismét nagyon magas pályára indítja a labdát, ami a saját kapujától 40 méterre esik le.

Harmadik eset:

Védőjátékos ismét hazapasszol.

 De a kapus a vízszintes talajhoz képest sokkal kisebb szögben emeli meg a labdát, mint az előző esetekben, amivel majdnem telibe találja az ellenfél támadóját, amiből könnyen gól születhetett volna. Erről két kép.

Tehát az előbbi példákból kiindulva az edzőknek érdemes lenne foglalkozniuk az ilyen esetekkel is, amikor a kapusig hazaadott labdát letámadja az ellenfél. Célszerűbb a magasabb ívűen kirúgott labdák alkalmazása, mert ezek nagy valószínűséggel nem akadnak bele az ellenfél támadóiba, mint a kisebb szögben megemelt, hosszabb labdák.

Amennyiben a biztonságosabb, ívesebb megoldást alkalmazzuk, úgy a szabad labda állapot megoldására érdemes megszerveznünk a játékosok helyezkedését.

 Erre mutatok be egy példát és egy gyakorlatot.

Szabályként megköthetem a kapusomnak, hogy:

1: amelyik oldalról kapta a labdát, azzal ellentétes oldalra ívelje föl

2: amelyik oldalról kapta, ugyanarra az oldalra ívelje

3: mindig a pálya tengelyébe ívelje

4: mindig a kapus jobb vagy bal oldala felé

5: az ellenfél bal oldalára, mert ott kevés a jól fejelő játékos, stb.

A mezőnyjátékosaimnak kötelező a felállási formát szűkebben tartva helyezkedniük a megbeszélt területre, vagy olyat is csinálhatunk, hogy mindenki a felállási formát tartva a megbeszélt területre helyezkedik szűkebben, kivétel a védelem, stb.

Edzés gyakorlat

 Felállítom a játékosokat az egyes pozíciókba és labdajáratást vagy labdatartást gyakoroltatok velük. Az edző sípjelzésére az adott játékos hátrapasszolja a labdát a kapusnak, aki egyből az előre megbeszélt területre íveli azt. Amíg a labda úton van a kapus felé, addig a mezőnyjátékosok cselekednek és a célterületre helyezkednek. A kapust vagy az addigi labdaszerző játékosok valamelyike, vagy ha zavaró játékosok nélkül skálázták a labdajáratást, akkor a labdát visszapasszoló védő sprintben megtámadja.

Az 1:-re mutatok be egy példát.

Természetesen más megoldások is lehetségesek! Például ha a stílusunk megköveteli, hogy földön hozzuk ki a játékszert, akkor a védők gyors támogatójátékra való helyezkedését kell fejlesztenünk.

A Chelsea esetében a védőjátékosok nem is helyezkedtek lapos passzra, mivel az angol labdarúgó kultúrában teljesen természetes a hosszan felívelt labda.

Rózant János

 A labdarúgásnak elengedhetetlen és elidegeníthetetlen része a vezetőedző. Akármennyire is töröm a fejem, nem tudom ezt megcáfolni. Egy futballcsapat állhat jó játékosokból, viszont ez önmagában nem garantálja sem hosszú, sem pedig rövidtávon a megfelelő fejlődést, valamint szinten tartást. Imádott játékunkban kell egy ún. AGY, aki rendelkezik olyan kiváló képességekkel, amelyekkel rajta kívül senki más, esetleg nagyon kevesek.

 Olyan szuper erőre gondolok ilyenkor, amely képes befolyásolni 11-24 játékos játékról alkotott képét, futballról való gondolkodásmódját. Olyan személyiségnek kell lennie, aki meg tudja tenni, hogy a szurkolókat is egy új világba kalauzolja. Egy olyan dimenzióba, ahol addig még teljesen ismeretlen ajtókat nyit ki és azok mélyén egy olyan titkot találhat bárki, aki oda bemerészkedik, amely hatással lesz egész életére.

 Nagyon kevés ilyen ember születik bolygónkon. Ők talán egy nálunknál nagyobb ERŐ akaratából érkeztek közénk, annak a céljából, hogy INNOVÁTOROK legyenek. Adjanak valami teljesen újat fajunknak, amelyet aztán szájtátva figyelünk egy óriási stadionban, egy sör mellett a haverokkal, vagy pedig otthon a kanapén. Viszont legyen a helyszín akármilyen, TE mégis azt akarod látni a pályán, amit Ő odaKÉPzelt. - A foci egyszerű- hallhatod ezt nagyon sok embertől, mégis csak rálegyintesz. Neked értened kell, hogy mennyi tudás szorul egy EDZŐLEGENDA fejébe. Vegyünk néhány kivételes képességű embert, akiket megadott nekünk a sors.

1. Holits Ödön.

1886-ban született Tótkomlóson. Hatalmas koponya volt a futballjáték területén. Volt válogatott kapus, olimpikon atléta, valamint labdarúgó edző. Trénerként különösebb sikert nem ért el, hacsak nem számítjuk bele, hogy Kiss Gyula szövetségi kapitány lemondása után egy mérkőzés erejéig Ő is kivezethette nemzeti csapatunkat a zöld gyepre, továbbá kisebb részsikerek az MTK -nál is hozzá kapcsolódhatnak. Ez az úriember 1925-ben leírta "Hogyan futbalozzunk?" című könyvében a WM rendszer elleni játékfelfogást. Ez azért különös, mivel a WM rendszert is jóval ez után kezdték világszerte alkalmazni. Az ellenszert  majd csak az ARANYCSAPAT alkalmazta legközelebb az 50-es években. Tehát egy olyan Tálentum született kis hazánkban aki kvázi a vátesz szerepét töltötte be még élő labdarúgó tradiciónk fénykorában.2. Sebes Gusztáv

1906-ban született Budapesten. Játékosként a Haladásból indult, aztán végül az MTK - ban futott be. Edzőként megfordult jó néhány élvonalbeli klub szakvezetőjeként, viszont legnagyobb sikereit a válogatottunk szövetségi kapitányaként érte el. 1952-ben Helsinkiben olimpiai aranyat ért, míg 1954-ben világbajnoki ezüstöt hozott a munkája. Leginkább viszont az ÉVSZÁZAD mérkőzésén mutatott eredményre lehetett a legbüszkébb, és talán a 6:3 után minden magyar örömmel gondol a nevére. Hatalmas koponya. Nemzeti tizenegyünk több, mint egy évig veretlen volt a világban. Újitásai közé sorolható, hogy alkalmazta a visszavont centerjátékot, amely a mai modern labdarúgás alapja.

3. Verebes József (Mágus)

1941-ben született Budapesten, szintén volt szövetségi kapitány. Ő volt talán a már-már hanyatló félben lévő, azonban még talán menthető magyar labdarúgás legnagyobb koponyája, aki még a mai napig át is tudná adni tudása legjavát az utókornak. Az 1980-as évek RÁBA-ETO-jának emblematikus figurája volt, akinek a csapatára külföldről is nézők érkeztek, csakhogy az ETO támadó felfogású csapatát láthassák. Saját kútfőjéből rájött a holland labdarúgó modellre, továbbá három alkalommal is megcsinálta a lehetetlent. A Videotonnal a tabella alsó részéből indulva csinált élmezőnybeli csapatot, a RÁBA-nál szintén egy kiesésre legnagyobb eséllyel pályázó gárdával verte szét az országot, valamint az MTK-t is nagyon rossz időszakában vette át, de így is jó eredményeket ért el vele. Méltán szolgált rá becenevére: "Mágus".

Első körben őket, mint koruk futballforradalmárait szerettem volna bemutatni. Jó néhányan vannak még hátra, valamint külföldi szakemberek is vannak az "étlapon". Vajon születnek még kis hazánkban hasonló LEGENDÁK? Tudunk még hamvainkból feltámadni, s főnixmadár képében felszállni a magas égbe, talán a csillagok határáig, ahol Csaba királyfi seregéhez csatlakozva menetelhetünk majd a sikerekért? Ezek a legendák kiknek lehetnek első sorban példaképek? 

Rengeteg a kérdés, de válaszunk alig. Ők elkezdtek valamit, nekünk folytatnunk kell...

Huszti Gergely

Mindenki számára vannak olyan események, történések a futballpályán, amitől nagyon könnyen felkapjuk a vizet. Szerkesztőink megpróbálják most megfogalmazni, mik szerintük a legvisszataszítóbb "szabályos" cselekedet a futballpályán, vagy mi az, amit véleményünk szerint jobban kellene büntetni. 

K.P.:

Számomra a legvisszataszítóbb szabályos dolog a futballpályán az a cselekedet, amikor játékmegszakítás után a szabálytalankodó vagy az addig támadó fél a labdát elrúgja vagy elviszi a helyéről, ezzel megakadályozva a játék gyors folytatását, mindezt azért, hogy legyen lehetőség a védekező pozíciót hamar felvenni. Véleményem szerint ezt büntetni kellene egy sárga lappal. Ez egy rendkívül pimasz és unfair cselekedet, amivel a támadó csapatot jó lehetőségtől fosztja meg a játékos. Ez ellen a kézilabdában szabályt is hoztak, sípszó után az addig támadó félnek kötelező letennie a labdát a földre úgy, hogy az ne mozogjon. Úgy gondolom, hogy egy ilyen szabály a focira is ráférne.

K. A.:

Nekem az hiányzik, hogy egy-egy nagy csata után az legyen a játékosok első cselekedete, hogy az ellenféllel, majd pedig a játékvezetővel kezet ráznak. Előbbinek megköszöni, hogy megmérettethette magát, az utóbbinak pedig hogy helyes mederben tartotta az eseményeket, betartatta a szabályokat, megóvva ezzel a résztvevők testi épségét, hiszen erről szól a sport. Aztán a következő út vezessen a közönséghez, köszönetként a buzdításért, bármi lett az eredmény. Ezek hiánya nálam a sportemberi magatartás felrúgását jelentik.

H.G.:

Számomra rettentően visszataszító, amikor egy mérkőzésen az egyik csapat szándékosan hergeli az ellenfelet. Ez olyan mértékben nem tartozik a labdarúgáshoz, hogy felháborító. Olyan eszközt használnak ki vele, amely már nem is pszichológiai fegyver, hanem egyfajta erkölcsi vétség. Undorító a mai labdarúgásban látni továbbá a média túlságos befolyását. Néha a reklám érdekében ez a csodálatos játék teljes mértékben fel van áldozva.

N. B.:

Az általam választott legvisszataszítóbb dolog a futballpályán egy olyan szabályos, szabályoknak teljesen megfelelő esemény, ami az egyik legaljasabb, amivel találkozhatunk.
A labdabirtokló csapat arra kényszerül, hogy egy sérülés miatt az oldalvonalon kívülre juttassa a labdát, majd ápolás következik. Az ápolás befejeztével az ellenfélnek vissza kell adni a labdát a fair play "szabályainak" megfelelően. Ekkor sajnos nagyon sokszor látjuk, hogy a labdát az ellenfél térfelén lévő oldalvonalon rúgják ki és így juttatják vissza a labdát az ápolás előtt labdát birtokló csapatnak. Ezután pedig mi történik? Visszatámadnak a labdaszerző csapat tagjai, ezzel lényegesen hátrébb szorítva az ellenfél csapatát.

R. J.:

Elfogadhatatlannak tartom, amikor az egyik csapat játékosai, vagy egészében egy csapat lenézi, kiröhögi a gyengébb ellenfelet. A mosoly, az öröm elengedhetetlen része a játéknak, hiszen a futball élvezete nélkül nem lehet művészi teljesítményt nyújtani, ehhez a játékszeretete és öröm kell. De amikor egy csapat kiröhögi az ellenfelét, mert gyengébbek, azt gusztustalannak tartom! Ide sorolnám azt is, amikor az egyik fél vezet több góllal és elkezdik félvállról venni a mérkőzést, a szememben ez is lenéző cselekedett. Ilyen esetben a 90 perc alatt az erősebb csapatnak 8-10 vagy akár 15 gólt kell rúgnia ha teheti, hiszen azzal tiszteli meg az ellenfelét, ha tudása legjavát adja ellenük. Összegezve, a leggusztustalanabb dolog, amikor az egyik fél lenézi a másikat!

B-M. G.:

A legvisszataszítóbb: a színészkedés. Visszataszító az, hogy a profi futballistákat külön megtanítják esni, majd a földön maradni. Visszataszító az, hogy egy normális szerelést nem lehet ma már látni, mert a támadó egyből 10 pontosat esik... Félreértés ne essék!!! Védeni kell a testi épséget és a támadó focit is, viszont látható, hogy manapság egyes játékosoknál/csapatoknál nem is látszódik az, hogy esetleg bárminemű támadni akarás (támadás befejezés) lenne a cél, egyszerűen csak arra játszanak, hogy szabadrúgást, vagy akár 11-est kapjanak és kész... Ez nonszensz! Sajnos a mai futballban a színészkedés a nagy párharcok egyik kulcsa lehet a győzelemhez. Emlékezzünk csak vissza nyugodtan az elmúlt évek egy-egy nagy El Clásicojára (mindkét oldalról), vagy akár Ibra kiállítására a Chelsea elleni mérkőzésen és még lehetne sorolni...

Várjuk olvasóink véleményét hozzászólás formájában, hogy szerintük mi a legvisszataszítóbb "szabályos" jelenség a futballpályán. 

Lezajlott az első kör a 2015-ös, chilei rendezésű Copa Américán. Az első hat mérkőzésen összesen 11 gólt, 130 kapura lövési kísérletet, 101 sikeres cselt és számtalan gyönyörű támadást, kombinációt, összjátékot láttunk. A legtöbb magyar futballszerető ember szereti az efféle játékosságot, a trükköket, illetve azokat a csapatokat, akik valóban játsszák a futballt.

Sokszor emlegetjük azt a kifejezést, hogy a "brazilok labdával születnek", ám ez a kijelentés szinte egész Dél-Amerikára kivetíthető, hiszen a legtöbb országban ma is élő futballkultúra van. Nem véletlen az sem, hogy Dél-Amerikában komoly játékosmegfigyelő hálózatuk van az európai topcsapatoknak. Szurkolhatunk bármelyik európai klubcsapatnak, nagyon nehéz olyan együttest mondani, ahol ne játszana legalább 2 dél-amerikai játékos, ráadásul ezeket a játékosokat hosszú évek óta a világ legjobbjai közt emlegetjük, gondoljunk csak az elmúlt 15 év legjobb játékosaira és biztosan eszünkbe jut Ronaldo, Ronaldinho, Kaká vagy éppen Messi neve. Emellett napjainkban olyan világsztárok fociznak Európában, mint a chilei Alexis Sanchez, az uruguayi Luis Suarez vagy éppen a Premier League aktuális gólkirálya, Kun Agüero. 

Amint ezen neveket felsoroltuk, láthatjuk, hogy szinte kivétel nélkül támadójátékosokról beszélünk. Az ehhez fűződő támadó szellem, a magas fokú kreativitás és a játékosság jellemző az összes dél-amerikai, élő futballkultúrával rendelkező országra. Próbáljuk tehát körülírni, hogy mi is az a labdarúgó stílus, ami jellemzi ezeket a csapatokat:

• Ösztönfoci (A stílus ösztön szintű ismerete)
• Gyors, sokmozgásos, változatos, helycserés támadójáték
• Támadás a gyenge pontokon
• Váratlan megoldások, hirtelen váltások
• Játékosság, a játék élvezete
• Rafinált, cseles játék

Ezeken kívül még meg lehetne említeni a Barcelona játékához hasonló alakzatépítő-bontó játékot, aminek a lényege, hogy a játékosok nem a saját pozíciójukhoz kötve helyezkednek, hanem a labda aktuális helyzetéhez, így próbálnak létszámfölényt kialakítani a labda körül. A játékstílus tehát ebben az esetben egy önkifejezési eszköz a labdarúgáson keresztül.

Bevallom őszintén, ezeket a stílusjellemzőket Ferenczi Attila egyik könyvéből adaptáltam, mely érdekes módon nem a dél-amerikai játékstílusról, hanem a tradicionális magyar játékstílusról szól. Bizony, ezek a jellemzők jelen voltak a magyar labdarúgásban is, méghozzá ez az Aranycsapat játékában teljesedett ki. Nem véletlenül hívtak minket "Európa braziljainak". Ez pontosan az a játékstílus, ami a legtöbb magyar ember vérében van és a legtöbb magyar ember számára kedves, hiszen játékos, cseles, trükkös és "ész" kell ehhez a játékhoz. Sokat emlegetjük, hogy a magyar ember a hétköznapokban is cseles, próbálja megtalálni a kiskapukat (lásd: TAO rendszer a labdarúgásban, pénzek lenyúlása), ravasz megoldásokra képes és gyakran kiszámíthatatlan.  Természetesen ez nem mindenkire jellemző a magyar emberek közül, de azt hiszem mindenki tud ehhez köthető történetet mesélni a saját életéből. Ezen jellemvonások megjelentek a mi futballunkban is, ám, amint azt mi is érzékelhetjük, mára ez eltűnt/kihalt. Dél-Amerikában, ahol ma is van élő futballkultúra, ez még mindig jelen van és még mindig a saját stílusukban játszanak a csapatok, legyen az bármilyen esemény, hiszen ez számukra -ahogy már említettem- egy önkifejezési eszköz.

Egy rövid, "személyes" történet Faragó Richárddal

Egy kedves ismerősöm sportkommentátornak készül és lehetősége volt egy beszélgetős műsorban kérdéseket feltenni Faragó Richárdnak. Szeretett volna minél jobb kérdéseket feltenni, így baráti körében érdeklődött, van-e valakinek valami frappáns, érdekes kérdése. Én is kérdeztem tőle a 2014-es világbajnokság előtt, méghozzá a következőt: "A világbajnokság a különböző stílusok csatája is egyben, Ön milyen játékstílust preferál?" 

Faragó Richárd válasza a következő volt: "Én a látványos, támadó szellemű és kezdeményező játékstílust szeretem, így tőlem távolabb áll egy olasz vagy egy angol csapat stílusa, akik képesek átesni a ló túloldalára és mindenáron védekezni".

A Copa Américán már az első körben láthattuk, hogy az a csapat, amely vezetést szerzett, nem állt be védekezni és nem őrizte az eredményt, hanem megpróbálta növelni azt. Ezáltal volt, aki beleszaladt egy pontvesztésbe (pl. Argentína), de nekünk, szurkolóknak egy kimondottan izgalmas mérkőzést varázsolt. Talán ez lehet számunkra a Copa América varázsa, hogy a csapatok hasonló játékstílusban, támadó szellemben lépnek a pályára és ezáltal élvezhető, gólokban, cselekben, kombinációkban gazdag játékot mutatnak a pályán.

Németh Barnabás

Válogatottak sora keres új csapatot magának a nyáron, de ki képes őket megfizetni? Az anyagi lehetőségek kettészakítják az NB I-et?

A Magyar Labdarúgó Szövetség egy huszárvágással tizenhatról, tizenkét csapatra szűkítette az NB I. mezőnyét. Terjedelmes sorokat kívánna már az a kérdés is, hogy ez egy döntés volt, vagy jogszerű, szabálykövető eljárás. Mi viszont tekintsünk előre, és vizsgáljuk meg, milyen hatással lehet a jövőre induló tizenkét csapatra ez, a már véglegesnek látszó ítélet. Hat csapat elbúcsúzott a legmagasabb osztálytól, a kiesőkön kívüli négy a 8., 9., 11. és 12. helyről. Ennek eredményeképp, húszas keretekkel számolva nyolcvan olyan játékos kényszerülne csapatával a harmadosztályba, aki a pályán kiharcolta a legmagasabb osztályban való szereplést. Valljuk be, éles váltás lenne ez egy futballista számára mind anyagilag, mind pedig sportszakmailag, így ahogy arra számítani lehetett, be is indult a játékoskeringő, ugyanakkor az eddigiektől eltérő feltételrendszerben.

Sokszor elhangzott már a megállapítás magyar sportvezetők részéről, hogy a magyar futballista drága, fizetése nem arányos a teljesítményével, az érte kért átigazolási díj pedig honi szinten kifizethetetlen, a vele egyenrangú légiós jóval olcsóbb. A nyolcvan pórul járt labdarúgó közt szereplő elit játékosok piacra kerülésével ez a létező probléma kissé átalakul. A Győri ETO futballistái például szabadon igazolhatóvá válnak, a pécsi tulajdonos alkupozícióját csökkenti, hogy játékosainak csupán az NB III-as szereplést tudja nyújtani, a kecskeméti foci puszta léte is veszélyben forog, Nyíregyházán pedig a lokálpatriotizmus és a klubvezető tiszta feltételei képesek csak marasztalni a játékosokat, így nagyrészt átigazolási díj nélkül szerezhetők meg minőségi játékosok. De vajon mely csapatoké lesz a legmeggyőzőbb fizetés perspektíva?

Kettészakad az NB I.?

Ha a klubokat különböző szempontok alapján vizsgáljuk, például a célok és pénzügyi lehetőségek mentén, láthatjuk, a Videoton és a Ferencváros rövid és hosszútávon is mindkét szempontból kecsegtető lehetőséget kínál, a nemzetközi kupákba nem kvalifikáló Diósgyőr és Puskás Akadémia pedig anyagi lehetőségei miatt kerülhet előnybe a játékosokért folyó versenyben. Az értékes játékosok elszipkázása a kis létszám miatt valószínűleg még élesebben kettészakítja majd a mezőnyt.

Jelenleg nem letisztult a kép, de látni lehet, hogy a létszámcsökkentés erősebb, de szűkebb élmezőnyt szül majd. Nem korai kijelenteni, a bajnoki versenyfutás várhatóan kétcsapatos lesz, kinek örömére, kinek bánatára. A harminchárom fordulós bajnokság és a kevesebb csapat eredményeként sokkal több éles rangadót láthatunk. Bár a Videoton és a Ferencváros mögött sorakozó csapatok jelenleg más szintet képviselnek, a dobogót megcélzó Debrecen, Diósgyőr, Újpest, MTK és a lehetséges "liftező" Puskás Akadémia egymás elleni mérkőzései szoros, érdekes összecsapásokat tartogathatnak, azonban a piaci lehetőségek tekintetében mögöttük tanyázó csapatok szinte esélytelen szemlélőként, csak a kiesés elkerüléséért küzdhetnek. Természetesen az a küzdelem is izgalmas, kiélezett lehet, de a bajnokság valószínűleg majdnem hogy két színtéren, két különböző szinten zajlik majd. Nemsokára megláthatjuk hogy alakul ez élesben.

Kovács Attila

A 2015-ös Copa America első körében Brazília Peru ellen játszott, a mérkőzést a brazilok nyerték 2-1-es arányban egy hosszabbításban szerzett góllal. A gólhelyzet megteremtése és a kulcspassz is a brazil csapatkapitány, Neymar nevéhez fűződik.

Videó Neymar gyilkos passzáról:

A gólpassz maga viszont számunkra másért érdekes. A kérdés az, hogy hogyan vette észre Neymar és mitől találta meg azt az egyetlen ütemet és passzsávot arra, hogy Douglas Costa elé tegye a labdát?

A válaszhoz kicsit beszéljük az anticipációs körről, nagyon tömören, kevésbé tudományosan: Az anticipáció szinonimái a megelőzés, elébe vágás, sejtetés. A labdarúgásban az anticipációs kör a következő módon jelenik meg:

1. Észlelés

2. Helyzetelemzés

3. Döntéshozatal

4. Kivitelezés, végrehajtás.

Ez a folyamat ismétlődik újra és újra, ettől lesz ez "kör", egy körfolyamat. Neymar gólpasszának esetében tehát nem a kivitelezés volt önmagában tökéletes, hiszen tízből tíz profi játékos tud adni egy 20 méteres átadást laposan, keményen. Ennél az előkészítésnél Neymar helyzetelemző képességére volt szükség, illetve a jó döntésre. Nézzünk róla egy képet: 

Ahogy látjuk Neymarnak több lehetősége is lett volna megjátszani a labdát, ám ő a legnehezebb lehetőséget választotta, méghozzá tökéletes ütemben, tökéletes helyen, tökéletesen a beinduló játékos útjába. Ezt pedig a fantasztikus kognitív (értelmi) képességeinek köszönheti, nemcsak a passz kivitelezésének. Ha az anticipációs körben rossz a helyzetelemzés, akkor rossz lesz a döntéshozatal is, így elrontja az átadást. Természetesen ne felejtsük el, hogyha a kivitelezésben hibázik, akkor is sikertelen átadásról beszélünk.

Neymar tehát tökéletes ütemben és időben felismerte a passz lehetőségét (helyzetanalízis) és tökéletes döntést hozott (döntéshozatal), illetve tökéletesen kivitelezte az átadást (kivitelezés/végrehajtás).

De mitől tart ilyen magas szinten Neymar a kognitív értelmi képességeiben? 

Az itt olvasott válasz egészen biztosan nem lesz tudományosan, neurológiailag tökéletes, de elégedjünk meg ennyivel. Az agyunk újszülött korunk óta fejlődik, így a kognitív értelmi képességeink is (reakciósebesség, helyzetelemzés, stb.). Ez a fejlődés kb. 12 éves korunkig van úgynevezett szenzitív időszakban, ebben a korban fejlődik a leggyorsabb ütemben. Az agyunk ezen része a külső hatások, ingerek hatására fejlődik. Ha túl sok ingert kap az agyunk, akkor instabillá válik és nem tud fejlődni, mert nem képes túl sok ingert feldolgozni, ha pedig túl kevés ingert kap, akkor nem mozdul el a fejlődés irányába, hiszen nem kap elég új és megfelelő mennyiségű ingert.

Ezeket a kulcspasszokat és megoldásokat a híres Aranycsapat tagjai is meg tudták csinálni az ő idejükben. Ők erre a képességre és fejlettségi szintre azt mondták, hogy a Grundnak köszönhető. Neymar, Messi, Ronaldo és a többi világsztár ugyanezen dolgokat említi, hogy nem csináltak mást egész nap, csak fociztak. Fociztak, tehát az agyukat ingerekkel "bombázták", hiszen figyelniük kellett a környezetükben lévő játékosokra (ellenfél, csapattárs), az üres területekre (cselezésnél, ritmusváltásnál), a labda helyzetére.

A futball tehát nemcsak a fizikális aspektusból áll, hanem "fejjel" is játsszák azt. Emlékezzünk csak a kifejezésre: "észjáték". Természetesen egyik nincs a másik nélkül, de gondolhatunk Xavira, aki fizikálisan akart fejlődni, de rájött, hogy genetikailag korlátjai vannak és van egy pont, aminél nem tud tovább fejlődni. Neki viszont olyan kognitív képességei vannak, hogy ámul tőle a világ. Ehhez meg kellett találni Xavi tökéletes szerepkörét és pozícióját, de ugyanígy meg kellett találni Antonio Valencia vagy Theo Walcott szerepkörét is, akik inkább a fizikális aspektusban jeleskednek. Félreértés ne essék, az összes előbb említett játékosnak fantasztikus fizikális és mentális paraméterei vannak, mindenesetre most gyönyörködjünk abban, ahogy ez a rengeteg együttható a legjobb kompozícióban született meg Neymar lábán.

Németh Barnabás

Bajnokok Ligája Döntő 2015 - első gól elemzése

A Juventus nagyon agresszívan és bátran kezdte a mérkőzést, ám ezáltal kicsit túlmotiváltnak tűntek a játékosok, a Barcelona pedig - habár hibázott labdakihozatalban-, nyugodtabb maradt és higgadtan kereste az áttörési pontot az ellenfél védelmén. Nézzük meg az első gólnál milyen hibákat követtek el a zebrák játékosai.

 Előző állításunkat ezzel az ábrával is alátámaszthatjuk, miszerint minden Barcelona mezőnyjátékos hozzáért a labdához Rakitic gólja előtt.

A Barcelona által megszokott labdabirtoklás és labdajáratás célja, hogy az ellenfél védelmi vonalán megtalálják a megfelelő áttörési pontot, illetve, hogy altassák az ellenfelet és hirtelen váltsanak ritmust és gyorsítsák fel a támadójátékot. A labda Iniestánál, aki jelen pillanatban a Barcelona szervező középpályása, így Vidal támadja őt, aki a Juventus középpályás gyémánt alakzatának a csúcsán helyezkedik. A Juventus gyémánt középpályájának feladatai védekezésben:

1. Vidal, a legmagasabban védekező játékos a Barcelona szervező középpályását támadja (Iniesta vagy Rakitic).
2. Marchisio felveszi a szélen felfutó hátvédet, Jordi Albát, illetve Vidal mögé biztosít, ha pedig Neymar labdát kap, segíti Lichtsteinert (a jobb hátvédet).
3. Pogba Vidal mögött helyezkedik, az átlós passzt zárja, illetve a bal oldalon érkező Alvesre figyel, továbbá neki fontos szerepe, hogy Evrának (a bal hátvédnek) segítsen megállítani Messit, lezárja a befelé vezető útját.
4. Pirlo a mélységi passzt zárja, illetve a gyémánt és a védelem közti területet.

Így tolódik tehát a Juventus középpályája a labda mozgásának megfelelően. Ezt nevezzük középpályás presszingnek, a Barcelona labdás középpályásait azonnali nyomás alá helyezik, vagyis csak a középpályán kezdenek el presszionálni.

I.

A labdát a Barcelona az ellenfél középpályája előtt, tehát a kaputól távol járatja, így helyezik át a súlypontot egyik oldalról a másikra. Amint láthatjuk, rögtön 5 játékos van Messi előtt, így a kapu felé törni nem sok esélye lenne. Ezért feladata neki is az, hogy visszalépjen és a szervezésben jeleskedjen. Látjuk, hogy Tevez és Morata is a labda mögött vannak, illetve a Juventus középpályás gyémántja (sárga) most rendeződik. Láthatjuk a Juventus védekező négyesláncát is, ahol Evra feladata, hogy Messit vegye fel, ám mivel Messi elhagyta a pozícióját, Evra egyedül maradt és nem figyelt arra, hogy Rakitic felvette Messi pozícióját. Így egy esetleges hosszú labda után Rakitic közelebb lenne a Juventus kapujához, mint Evra, azaz előnyösebb helyzetben.

Messi a hosszú oldalt keresi, keresztlabdára alkalmas pozícióban van. Láthatjuk, hogy Neymar beljebb lépett és ezzel vitte magával Lichtsteinert is. Ha Lichtsteiner Neymarnál kijjebb lenne, Messi Neymar elé indíthatna. Így pedig Alba számára keletkezik óriási üres terület, amit Messi észre is vesz.

Első hibák:

 -A Juventus hátsó négyese eltolódott, Evra nem a területébe érkező embert veszi fel. A Juventus játékrendszerének megfelelően Evrának most Rakiticet kéne fognia, Pogbának pedig a szélen érkező Alvesre kellene figyelnie, utóbbi még meg is valósul.

-Marchisio nagyon középre tolódik, holott neki a gyémántban feladata lenne, hogy odaérjen Alba és a kapu közé, ha Alba labdát kap. Ez nem történik meg, Alba nagyon messze van tőle és óriási területe van.

II.

Messi keresztlabdája és súlypontváltása Alba felé tökéletes, elsőre megjátszható a labda minőségének köszönhetően.  Lichtsteiner nem hibás, neki kell támadnia a labdást, ám egy 2v1 elleni szituáció alakult ki ezen az oldalon.

Hibák:

 - Marchisio nagyon messze van Albától, esélye nincs beérni közé és a kapu közé, sőt még a középre belépő Neymart sem tudja utolérni.

-Evra a hosszú oldalon még mindig Rakitic mögött van, Rakitic pedig befelé indul el majd, ahol senki nem követi.

III.

Alba Neymarhoz játssza a labdát, ám Neymar kifelé veszi azt át, ezzel kicsit kisodródik. Láthatjuk fehérrel a Juventus négyesláncát, illetve sárgával a gyémántot. Marchisio visszaért a helyére, ám még mindig nincs tökéletes helyen, hiszen észlelnie kellett volna mögötte a területet, ahova Neymar bejátssza a labdát. De miért tudta Neymar oda bejátszani?

Hibák:

-Lichsteinernek észlelnie kellene, hogy Barzagli elhagyja pozícióját és be kellett volna lépnie a helyére, hogy biztosítson.

-Barzagli védekező pozíciója rossz, hiszen nem a kapu és a labdás játékos között helyezkedik, ráadásul nem is kifelé szorítja a támadót.

-Marchisio nem észleli a passzsávot és a beinduló Iniestát, holott Vidal mutatja neki, hogy olvassa a passzt Iniesta felé.

-Rakiticet még mindig teljesen figyelmen kívül hagyják a Juventus védői.

Iniesta remek felismerésének köszönhető ez a passz, illetve annak, hogy Neymar jól észlelte, hogy van egy szabad passzsáv és beinduló társ.

IV.

Iniesta megkapja a labdát és itt már egymaga is befejezhette volna az akciót, ám látja Rakitic testbeszédét, aki kéri a labdát és így sakk-matt. Láthatjuk, hogy Lichtsteiner szerepe az utolsó 2 képen teljesen súlytalan, viszont, ha biztosított volna Barzagli mögött, akkor Iniesta nem kaphatott volna labdát, igaz, hogy rövidebb ideig középhátvédként kellett volna szerepelnie, de ez lett volna a Sacchi-féle átlós területvédekezés egyik alapja: az átlós biztosítás.

Továbbá láthatjuk, hogy Pogba csak most eszmél rá, hogy Rakitic teljesen üresen van, látjuk is, hogy iszkol vissza, de már késő. Pirlo pedig a gyémánt középpálya legmélyéről a legmagasabb pontjára került, ő sem zárt vissza megfelelően.

Összegzés

A Juventus hibát hibára halmozott az első gólnál, ez tényleg talán a túlmotiváltság jele és következménye lehet. A Barcelona okosan kezdte a mérkőzést, habár hibáztak a labdakihozatalban, nem estek pánikba, folytatták azt, amit a legjobban tudnak: futballoztak.